Új Wado-Ryu könyv
A japán legyezõ |
![]() |
![]() |
![]() |
Írta: Faragóné Tartler Mónika |
2007. augusztus 18. szombat, 15:33 |
Az idõszámítás utáni elsõ évszázadokban a legyezõk összehajtható fajtáját is õk ötlötték ki – a legenda szerint a denevér szárnya, a tudós találgatás szerint a biró pálmalevél bordái inspirálták õseiket, de technikailag mindenképpen a kínaiaktól átvett merev papír legyezõkbõl újították. Hamarosan az lett legfõbb kivitelük vissza Kínába. Sõt – kínai közvetítéssel – az elsõ japán exportcikk Európába. Az 1500-as évek végére a kínai piac telítõdött, és nem áhították többé a hajtogatható export legyezõt. De a japán kereskedõk nem engedtek, felbérelt kalózokkal kényszerítenék rájuk a nem kívánt árut. Elgondolkoztató, ugye... A japánok imádják az összecsukható dolgokat – lampiont, paravánt, batyu-kendõt (furoshiki), ernyõt (az összecsukható esernyõ-nyél is japán találmány). Az ágyukat is – ami földre terített derékalj csupán – nappalra összegöngyölik és faliszekrénybe zárják.
. Ezért olyan alkalmas szimbólum a vallásos ceremóniákhoz, az udvari öltözet tartozéka is, nélkülözhetetlen a hagyományos japán színpadi tánchoz, a dráma minden fajtája, különösen a nó és a kabuki számára, számtalan rítushoz a teaszertartástól a temetésig. Forrás és további nformációk: ttp://www.terebess.hu/szorolapok/legyezo.html http://www.japankunst.de/faecher3_e.htm |